A nyugat – nógrádi Nagyoroszi mikor központú térségre jellemző a strukturális és elhúzódó munkanélküliség, a képzett munkaerőhiány, elvándorlás és az egyre súlyosbodó leszakadás mind a hátrányos helyzetben élő lakosság, mind térségi szinten.
A projekt konzorciumi partnerei között jelen lévő önkormányzatok közül Szátok az a település, ahol ezek a problémák a legsúlyosabbak, összekapcsolódva a rossz gazdasági mutatókkal. Ezen a településen kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű roma lakosok száma, akik a munkanélküliségen túl komplexen súlyos lelki-szellemi – fizikai nehézségekkel is küzdenek.
Ezért az „önálló életre képessé tévő” tréningjeink közül első sorban az itt élőket szólítottuk meg, hiszen ez az a program, amely több szinten, több rétegben is segíteni képes ezt a társadalmi réteget. Célcsoportunknak a faluban élő fiatal anyákat választottuk, olyan indokkal, hogyha bennük sikerül megmozdítani valamit, hogy élhetőbbé próbálják tenni életüket, az kihathat a felnövekvő generációra, illetve a munkaképes (de legtöbb esetben éppen nem dolgozó) aktív korú férfi lakosságra is.
Az itt élő családokra jellemző, hogy hónap végén nagyon kevés pénzből tudnak gazdálkodni, az étkezést minél olcsóbban kell megoldani. Ilyenkor a mennyiség kerül előtérbe, és az, hogy laktató legyen, arra sajnos nem figyelnek, milyen az étel minősége.
A bevezető beszélgetés során kiderült, az anyák úgy gondolják, egészségesen csak a jómódúak táplálkoznak, mert ők megtehetik, hogy drágán vásárolják az alapanyagokat. Szerencsére ez nem igaz, hiszen rengeteg olyan praktika ismert, amelyek által azonos alapanyagból sokkal egészségesebb kész ételt kapunk.
Beszélgettünk a párolásról, grillezésről, roston sütésről. Húsból a legtöbben pörköltet szoktak készíteni, pedig rengeteg más lehetőség van, és többe sem kerül. Köretnek sem mindig csak tészta lehet a megoldás, az évszaknak megfelelő idényzöldségek megfizethetőek a hátrányos helyzetűeknek is.
A gyerekek szeretik az édességet, ami szintén megoldható egészséges alapanyagokból, olcsón. Erre remek alternatíva a zabkeksz, aminek csokis változatát együtt készítettük el a foglalkozás során.
Közben szóba jöttek az otthoni étkezési szokások. Meglepő volt, hogy a hátrányos helyzetük ellenére sok családban az a szokás, hogy a háziasszony megfőzi az ételt, amiből a család egyszer eszik, következő nap ismét mást főz, az előző napi ételt kiöntik, kidobják. Ez sajnos beépült a kultúrájukba, és az anyukák hiába próbálják meggyőzni férjeiket, hogy több napon át fogyasztható ugyanaz az étel, ők nem engednek ebből, elvárják, hogy minden nap más főtt étel várja őket.
Amíg a legtöbb anyuka süteményt készített, a többiek vigyáztak a kint játszó gyermekekre, vagy a még babakocsiban lévő kicsikre.
Mikor elkészült a sütemény, mindenki megkóstolta, és mindenkinek ízlett. Sokakat meglepett, hogy ez nem csak finom, hanem egészséges is, mert többen úgy gondolták, a kettő kizárja egymást. Volt, aki megígérte, hogy a következő alkalomra ő is készít otthon, és megosztja a többiekkel.
