A nyugat -nógrádi Nagyoroszi mikor központú térségre jellemző a strukturális és elhúzódó munkanélküliség, a képzett munkaerőhiány, elvándorlás és az egyre súlyosbodó leszakadás mind a hátrányos helyzetben élő lakosság, mind térségi szinten.
A projekt konzorciumi partnerei között jelen lévő önkormányzatok közül Szátok az a település, ahol ezek a problémák a legsúlyosabbak, összekapcsolódva a rossz gazdasági mutatókkal. Ezen a településen kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű roma lakosok száma, akik a munkanélküliségen túl komplexen súlyos lelki-szellemi – fizikai nehézségekkel is küzdenek.
A tréningsorozatnak Szátoki Ceferino Ház ad otthont, mivel ez az a közösségi tér a faluban ahová az emberek szívesen járnak, és itt volt lehetőségünk egy termet megfelelően kialakítani ennek a célcsoportnak, hiszen itt mindenképpen kis gyermekek jelenlétére is számítani kellett a fiatal nők mellett.
A tréningben résztvevő anyukákra jellemző, hogy nincs jövőképük, hiszen még gyerekként hagyták abba a tanulást, nem orientálódtak semmi irányba, viszont nagyon fiatalon váltak anyává, ami egy konkrét, egész napjukat, energiáikat lefoglaló szerepbe „kényszerítette”őket.
Fontos megemlíteni a jó példák hiányát az életükben: többen az anyukák közül csonka családban nőttek fel vagy állami gondozásban éltek, ami nagyban nehezíti a saját anyaságukat, a gyerekekkel való bánásmód minőségét. A rossz családi minták az életvezetés terén is hátrányt okoznak, például annak amellett, hogy anyává válik valaki akár a munka világában is helyt állhat.
Ezek a fiatal anyák a kisgyermekeik miatt nyilvánvalóan nem a közeljövőben kapcsolódnak be a munka világába, de tervünk szerint, a tréningek hatására ezek az alkalmak segíteni fogják őket, hogy a gyermekeik óvodába lépésével felvetődjön bennük a dolgozóvá válás vágya, mint opcionális megoldás az állandó pénzhiányra.
A foglalkozásokat úgy építjük fel, hogy minden alkalommal az átadni kívánt tartalmat beépítjük egy konkrét foglalkozás folyamatába, hiszen nekik a mindenki által ismert tréning helyzet (hogy ülünk és beszélgetünk, kifejezzük magunkat, gondolatokat, érzéseket osztunk meg, stb.) teljesen ismeretlen.
Ezért a második alkalommal, amikor az önállóság témáját terveztük feldolgozni egy adományból 8 db hordozókendőt vittünk és a hordozásról beszélgettünk velük.
A hordozásnak komolya irodalma is van mára, de ami első körben megtapasztalható, hogy tehermentesíti az anya karját, így önállóbbnak érezheti magát a hétköznapi teendők ellátásában. Emellett ezen a környéken alapvető probléma a mobilitás, ezek az anyukáknak nehéz kimozdulni bárhová, hiszen autójuk általában nincs, babakocsijuk is csak ritkán, a gyermekeket hordozva viszont könnyen elindulhatnak akár busszal is.
A hordozás gyakorlati haszna mellett természetesen a baba számára is rengeteg előnnyel jár. A megfigyelések szerint a hordozás erősíti az anya (vagy apa) és a gyermek kapcsolatát, növeli a kötődést, emellett például csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulását.
Azt figyeltük meg, hogy hiába láttuk, hogy az anyukák folyamatosan a karjukba tartják a gyereket, nem megfelelő a kötődésük. Ezt okozhatja az édesanyák fiatal kora is, és az is, hogy nem feltétlen egy tervezett várandósságból született a gyermek és jelenlétüket sokszor tehernek élik meg.
Ezt a második alkalmat is sikeresnek mondhatjuk, a hordozős téma után a résztvevők nagyobbik részével kialakult egy komoly beszélgetés arról, hogy mennyire érzik ők magukat önállónak, az életük mely területén érzik, hogy „meg vannak kötözve”.
Vannak-e olyan alkalmak az életükben, amikor azt érzik, hogy felelősen és önállóan tudnak döntéseket hozni, és amennyiben kevés ilyen helyzet van, mi ennek az oka: ők kerülik az ilyen helyzeteket, vagy milyen jellegű körülmények miatt vesztik el az önálló döntés és cselekvés képességét egyes élethelyzeteikben.
