A nyugat -nógrádi Nagyoroszi mikro központú térségre jellemző a strukturális és elhúzódó munkanélküliség, a képzett munkaerőhiány, elvándorlás és az egyre súlyosbodó leszakadás mind a hátrányos helyzetben élő lakosság, mind térségi szinten.
A projekt konzorciumi partnerei között jelen lévő önkormányzatok közül Szátok az a település, ahol ezek a problémák a legsúlyosabbak, összekapcsolódva a rossz gazdasági mutatókkal.
Ezen a településen kiemelkedően magas a hátrányos helyzetű roma lakosok száma, akik a munkanélküliségen túl komplexen súlyos lelki-szellemi – fizikai nehézségekkel is küzdenek.
Ezért az „önálló életre képessé tévő” tréningjeink közül első sorban az itt élőket szólítottuk meg, hiszen ez az a program, amely több szinten, több rétegben is segíteni képes ezt a társadalmi réteget.
Célcsoportunknak a faluban élő fiatal anyákat választottuk, olyan indokkal, hogyha bennük sikerül megmozdítani valamit, hogy élhetőbbé próbálják tenni életüket, az kihathat a felnövekvő generációra, illetve a munkaképes (de legtöbb esetben éppen nem dolgozó) aktív korú férfi lakosságra is.
Az anyák iskolázottságára jellemző a maximum 8 általános megléte, vagy annak is a hiánya, emellett lakhatási nehézségekkel küzdenek, nehezen érik el mind a közoktatási mind az egészségügyi szolgáltatásokat, hiszen se óvoda, se iskola, se orvos nincs a faluban. Idejük jelentős részét az teszi ki, hogy a szomszédos falu élelmiszerüzletébe utaznak el a helyi buszjárattal, mert még bolt sincs a faluban.
Általánosan jellemző rájuk, hogy nincs jövőképük, hiszen még gyerekként hagyták abba a tanulást, nem orientálódtak semmi irányba, viszont nagyon fiatalon váltak anyává, ami egy konkrét, egész napjukat, energiáikat lefoglaló szerepbe „kényszerítette” őket.
Fontos megemlíteni a jó példák hiányát az életükben: többen az anyukák közül csonka családban nőttek fel vagy állami gondozásban éltek, ami nagyban nehezíti a saját anyaságukat, a gyerekekkel való bánásmód minőségét. A rossz családi minták az életvezetés terén is hátrányt okoznak, például annak amellett, hogy anyává válik valaki akár a munka világában is helyt állhat.
Ezek mellett az egyik legsúlyosabb gond a főként fiatal fiúkat és férfiakat érintő droghasználat problémája. Több családban a családfő szerhasználó, ezért a havi családi kasszába befolyt kevés pénz sem kerül jó helyre.
Ezek a fiatal anyák a kisgyermekeik miatt nyilvánvalóan nem a közeljövőben kapcsolódnak be a munka világába, de tervünk szerint, a tréningek hatására ezek az alkalmak segíteni fogják őket, hogy a gyermekeik óvodába lépésével felvetődjön bennük a dolgozóvá válás vágya, mint opcionális megoldás az állandó pénzhiányra.
A tréningsorozatot a Szátoki Ceferinó Házban valósítjuk meg, mivel ez az a közösségi tér a faluban ahová az emberek szívesen járnak, és itt volt lehetőségünk egy termet megfelelően kialakítani ennek a célcsoportnak, hiszen itt mindenképpen kis gyermekek jelenlétére is számítani kellett a fiatal nők mellett.
Az első alkalom tematikáját tekintve nem volt annyira kötött, hiszen első lépésként azt a célt tűztük ki, hogy próbáljunk egy bizalmi kapcsolatot kialakítani a meghívottakkal, hiszen ez az előfeltétele a további aktivitásuknak. Az első alkalmat kiegészítettük egy babaruha börzével, mert erre szívesen eljöttek és utána le tudtuk őket ültetni egy első beszélgetésre.
A beszélgetés során mindenki kötetlenül bemutatkozhatott és megbeszéltük a tréningsorozatunk kereteit.
Már a bemutatkozás során szembetűnt, hogy a résztvevők nehezen szólalnak meg közösségben. Egyrészt azért mert a kisgyerekekkel otthon töltött idő tényleg elszigeteltté teszi az embert, másrészt viszont azért is, mert nincsenek hozzászokva olyan helyzethez, hogy több ember előtt kelljen megszólalniuk, néhány összefüggő mondatot elmondaniuk, melyek Nagyon örültünk viszont, hogy nehézségek ellenére sokan megfogalmazták, hogy nagyon örülnek annak a lehetőségnek, hogy bekapcsolódhatnak valamilyen programba, mert egyedül érzik magukat anyaként, keveset beszélgetnek komoly dolgokról és szívesen vették felvetéseinket a jövő alkalmak témáival kapcsolatban.
Ennek a hozzáállásnak a megtapasztalása reményteli számunkra, hiszen sokszor a térségben pont a „tenni nem akarás” jellemző a leghátrányosabb helyzetű rétegre, vagyis elképzelésük sincs, hogy hogyan tehetnének egy – egy lépést, hogy jobb legyen az életük.
Az első tréningünkön a bemutatkozó kör után megbeszéltük azokat a „szabályokat” amelyeket szeretnénk, ha mindenki betartana egy – egy alkalom során, ami a feltétele lehet majd a közös munkának és a fejlődésnek.
A szabályok megbeszélésére, az „öt-ujj szerződést” ismertettük velük:
- Kisujj: a legkisebb ujjunk, törékeny – vigyázzunk egymásra, egymás gyerekeire, zárjuk az ajtót, ne hagyjuk felügyelet nélkül a gyerekeket a tréning alatta stb.
- Gyűrűsujj: az elköteleződés – ha elkezdenek ide járni, akkor fontos, hogy akkor is jöjjenek, ha nehezebb elindulni otthonról, felelősek ők is a csapatért.
- Középső ujj: felfelé tartva tiszteletlenséget jelent, lefelé ezért a tiszteletre utalunk vele, arra hogy tiszteljük egymást, a más véleményt a beszélgetéseink során.
- Mutatóujj: amikor valami hibát tapasztalunk, mindig másra mutogatunk, hogy más a hibás. De figyeljük meg, hogy amikor a mutatóujjunkkal másra mutogatunk, akkor a többi ujjunk magunk felé fordul. Vagyis meg kell próbálnunk észrevenni a saját felelősségünket, a mi részünket egy – egy rosszul sikerült helyzetben.
- Hüvelykujj: a pozitív hozzáállást jelenti. Ne a negatívumokat, hanem a pozitívumokat erősítsük magunkban és a másikban is.
Az „öt ujj szerződés” megkötésének a formája az volt, hogy mindenki egy flipchart papírra körberajzolta a tenyerét és beírta a nevét, mintegy elfogadva a szabályokat, így búcsúztunk és reméltük, hogy a következő alkalmon is ennyien részt vesznek.
